Ugrás a tartalomhoz

ÁVT BERAUN

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ÁVT BERAUN
ÁVT BERAUN
ÁVT IVs osztály
OMÁV IVs osztály
MÁV IIIm. osztály
OMÁV 33 sorozat
kkStB 32 sorozat
MÁV 358 sorozat
BBÖ 32 sorozat
ČSD 311.0 és 311.1 sorozat
FS 198 sorozat
Pályaszám
ÁVT 1873-ig: I 504–581
ÁVT 1873-tól: IVs osztály 758–859
ÁVT 1897-től: 3301–3388
MÁV 1891-től: IIIm 3061–3088
MÁV 1891-től: 358,001–028
kkStB: 32.01–91
BBÖ: 32.02..76
ČSD: 311.001–008 és 311.101–140
FS: 198.001
Általános adatok
GyártóMf. d. StEG, Bécs
Gyártásban18661876
Selejtezés1920-as évek
Darabszám102 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésC
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1291 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség45 km/h
Ütközők közötti hossz14 629 mm
Hossz3061–3069; 3075–3086 psz.: 8 301 mm
3070–3074; 3087–3088 psz.: 8 504 mm
Magasság4570 mm
Szélesség2870 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága3108 mm
Teljes tengelytávolság3108 mm
Üres tömeg30,3 t
Szolgálati tömeg33,8 t
Tapadási tömeg33,8 t
Legnagyobb tengelyterhelés11,4 t
Fékek
Típusakézifék
Rögzítőfékkézifék
Gőzvontatás
JellegC–n2
Szolgálati tömeg szerkocsival58,8
Hengerek
Száma2
Átmérője421 mm
Dugattyú lökethossza632 mm
Állókazán típusasíktűzszekrényes
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett1804,5 mm
Gőznyomás9 at
Tűzcsövek
Száma165 db
Belső/külső átmérője46,5/52 mm
Hossza4135 mm
Rostélyfelület3061–3069; 3075–3086 psz.: 1,62 m²
3070–3074; 3087–3088 psz.: 1,85 m²
Sugárzó fűtőfelület3061–3069; 3075–3086 psz.: 8,0 m²
3070–3074; 3087–3088 psz.: 8,7 m²
Csőfűtőfelület112,0 m
Gépezeti vonóerő45,96 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő53,05 kN
Vezérmű rendszereStephenson, nyitott
Szerkocsi
Típusa12, 14, 20, 37
Szolgálati tömege25,0
Vízkészlet8,8 m³
Tüzelőanyag-készlet6,0 m³ szén
SablonWikidataSegítség

Az ÁVT I. 504-581 mozdonyok tehervonati szerkocsis gőzmozdonyok voltak az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság-nál (ÁVT), amelyek a kkStB is beszerzett Rakonitz-Protivín és a Tarnów-Leluchów pályaszakaszaira.

Története

[szerkesztés]

Az ÁVT 1866-1873 között építette ezeket a három kapcsolt kerékpárú gépeket a saját mozdony gyárában. Az ÁVT első számozási rendszerében 504-581 pályaszámokat, 1873-ban pedig IVs osztály 758-835 számokat kaptak. Ennek a sorozatnak a később gyártott tagjai 836-859-ig lettek beszámozva. Végül 1897-ben 3301-3374 lett a pályaszámuk. A magyar pályaszakaszok 1891-es államosításakor a sorozat mozdonyaiból 14 db került MÁV állományba ahol előbb IIIm osztály 3061-3074, majd 1911-től a 358 sorozatba lettek beosztva.

1875-ben a cs.kir. Tarnów-Leluchów Vasútnak 12 db és 1875-1876-ban a Rakonitz-Protivín Vasút számára szintén 12 db épült. A Tarnów-Leluchów Államvasutaknál a BIAŁA, BOBOWA, DUNAJEC, GROMNIK, GRYBÓW, KRYNICA, LELUCHÓW, RYTRO, TARNÓW, TUCHÓW, SZCZAWINCA és ŻEGIESTÓW neveket kapták. Az sorozat mozdonyait a Rakonitz-Protivín Vasútnak a Wiener Neustadti Mozdonygyár és a Floridsdorfi Mozdonygyár szállította. A mozdonyok 201-212 pályaszámokat és a BERAUN, BŘEZNIC, MILIN, MIROVIC, PISEK, PŘIBRAM, PROTIWIN, PÜRGLITZ, RAKONITZ, ZDIC, ALTHÜTTEN és STADTL neveket kapták.

Az osztrák pályarészek államosítása után a Tarnow-Leluchów Vasút mozdonyai 32,01-12 32,31-91 az ÁVT gépek 32.31–91 a Rakonitz-Protivín Vasútéi pedig először le 37,01-12, majd 1892-től 32,13-24 pályaszámokat kaptak a kkStB-nél.

Az első világháború után a fennmaradó nyolc Rakonitz-Protivín Vasút mozdonyaiból mint 311,0 sorozat, 40 darab ÁVT mint 311,1 sorozat került a ČSD állományába, amelyeket 1937-ig selejteztek. A BBÖ-höz két gép a Tarnow-Leluchów Vasúttól (32,02 és 03) és három az ÁVT mozdonyok közül (32,45, 72 és 76) került, amelyek 1925 voltak állományban. Két mozdony a Tarnow-Leluchów Vasúttól Jugoszláviába került, egy Olaszországba, mint FS 198 001. A háború után a Tarnow-Leluchów Vasútnál megmaradt gépekből néhány a PKP-hez került, amelyeket ott selejteztek anélkül hogy, pályaszámot kaptak volna.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Lokomotiv-Typen der kk landesbef Maschinen-Fabrik in Wien der priv österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, M Engel & Sohn, kk Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien, 1888
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978 ISBN 3-900134-40-5
  • Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985 ISBN 3-85416-026-7
  • Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 504–581 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]