Ugrás a tartalomhoz

Guy Béart

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guy Beart
Életrajzi adatok
Születési névGuy Béhart-Hassan
Született1930. július 16.[1][2][3][4]
Kairó[4]
Származásszefárd zsidó
Elhunyt2015. szeptember 16. (85 évesen)[5][3][4][6]
Garches[4]
SírhelyCemetery of Garches
HázastársaGeneviève Galéa
Cécile de Bonnefoy du Charmel (1959. március 7.)
Gyermekei
SzüleiAmélia Taral, David Béhart-Hasson
Iskolái
Pályafutás
Műfajoksanzon
Díjak
  • Grande médaille de la chanson française (1994)
  • Grand Prix du Disque (1958)
  • Balzac-díj
  • a francia Becsületrend lovagja
Tevékenységénekes-dalszerző
KiadókPhilips
IPI-névazonosító00061397768

Guy Beart weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Guy Beart témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Guy Béart (Kairó, 1930. július 16.Garches, 2015. szeptember 16.) francia sanzonénekes, dalszerző, színész.

Pályakép

[szerkesztés]

Béart Guy Béhart-Hasson néven született Kairóban egy szefárd zsidó családban, amely később Guy Béart gyermekkorában Libanonban talált menedéket. Apja könyvelőként és üzleti tanácsadóként végzett munkája során a család gyakran költözött, amelyet Egyiptom mellett Franciaországban, Görögországban és Mexikóban töltöttek. Libanonban telepedtek le. Guy Beart középfokú tanulmányait Libanonban végezte. Francia érettségit a Bejrúti Nemzetközi Főiskolán szerzett. Az École nationale de musique-on tanult zenét. A zenei mellett mérnöki diplomát is szerzett.

Amikor édesapja 1952-ben meghalt, Béhart mérnöki pályára lépett, hogy segítsen eltartani családját. Ezzel párhuzamosan a párizsi École nationale de musique-on hegedűlni és mandolinozni tanult. Dalokat írt, és a párizsi kabarékban dolgozott, Guy Béart művésznéven gitározott és énekelt. Amikor egyik dalának egy népszerű előadótól készült változata óriási sikert aratott, megnőtt az rá az érdeklődés. Juliette Gréconak és másoknak komponált. A neves zenei producer, Jacques Canetti, és zenésztársa, Boris Vian foglalkoztatta. Kiadott egy albumot, amely 1958-ban elnyerte a Grand Prix du Disque díját. A félénk Béart kezdetben lámpaláztól szenvedett, és küszködött a Olympia (Paris)(wd)ban bemutatott koncertje során.

Legnagyobb sikerét az 1958-as film, a L'Eau vive[7] zenéjének megírásával érte el. A film címadó dalát a francia sanzon klasszikusának tekintik.

Béart énekesi karrierjét hamarosan elárasztotta a rock and roll amerikai hulláma. Azonban feltalálta magát egy televíziós műsor házigazdájaként, így továbbra is a nyilvánosság előtt tudott szerepelni.

Az 1980-as évek elejére szinte teljesen kikerült a reflektorfényből, és bár csak az ötvenes évei elején járt, számos súlyos egészségügyi probléma is gyötörte. 1987-ben Crazy Hope (Espoir fou) címmel könyvet adott ki betegségéről, amely lánya sikerével együtt a Manon of the Spring című kasszasiker filmben újjáélesztette a népszerűséget. Több mint 25 évvel a párizsi olimpián való első fellépése után visszatért egy sor nagysikerű előadással.

Első feleségétől, Cécile de Bonnefoy du Charmeltől egy lánya született, Ève (született (1959). 1963-ban második feleségével, Geneviève Galéával (Geneviève Guillery álneve) született egy lánya, Emmanuelle, aki színésznő lett.

1994-ben Béart elnyerte a Grand Prix de l'Académie française-t hosszú pályafutása során elért eredményei elismeréseként. Béart több, mint 300 dalt írt. Szívrohamtól halt meg 85 éves korában, Garchesben.

Albumok

[szerkesztés]
  • 1957: Guy Béart (or Qu'on est bien)
  • 1958: Guy Béart Volume 2 (or L'Eau vive)
  • 1960: Guy Béart Volume 3 (or Printemps sans amour)
  • 1963: Guy Béart Volume 4 (or Fille d'aujourd'hui)
  • 1965: Qui suis-je? (or Les grands principes)
  • 1966: Vive la rose − Les très vieilles chansons de France
  • 1968: La Vérité
  • 1968: V'là l'joli vent − Les nouvelles très vieilles chansons de France
  • 1969: La Fenêtre
  • 1971: L'Espérance folle
  • 1973: Couleurs du temps
  • 1975: Il fait beau à Paris
  • 1976: Chansons de notre temps et d'espérance
  • 1977: Futur − Fiction − Fantastique
  • 1978: Les Nouvelles Chansons
  • 1981: Le beau miroir
  • 1982: Porte − bonheur − Les chansons gaies des belles années
  • 1986: Demain je recommence
  • 1995: Il est temps
  • 2010: Le Meilleur des choses
  • 1974: À l'université (dupla album)
  • 1977: À la Comédie des Champs − Élysées (tripla album)
  • 1999: En public (dupla CD)

Válogatásalbumok

[szerkesztés]
  • 2010: Best of (triple CD)
  • 2014: Chansons éternelles de France

Filmzene (válogatás)

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Roglo
  4. a b c d Fichier des personnes décédées
  5. https://pantheon.world/profile/person/Guy_Béart, Guy Béart, 2017. október 9.
  6. Who's Who in France (francia nyelven)
  7. Girl and the River

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Guy Béart, Jean-Paul Liégeois: Le grand chambardement: intégrales des chansons et poèmes. Cherche midi, Paris, 2013, ISBN 978-2-7491-2459-9
  • Gérard Andrien (szerkesztő): Discographie de Guy Béart. Lüttich, 1989
  • Guy Silva: Avec les bouquinistes des quais de Paris. Guy Béart előszavával. Le Castor astral, Bordeaux 2000, ISBN 2-85920-412-1

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Guy Béart című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]