Ugrás a tartalomhoz

Kemerovó-lakótelep

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemerovó-lakótelep
Látkép a lakótelep "kiskörúti" részéről
Látkép a lakótelep "kiskörúti" részéről
Egyéb elnevezés: Plató, Kemerotyó
Közigazgatás
TelepülésSalgótarján
Alapítás ideje1960-as évek
Irányítószám3100
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Kemerovó-lakótelep (Magyarország)
Kemerovó-lakótelep
Kemerovó-lakótelep
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 08″, k. h. 19° 48′ 07″48.118889°N 19.801944°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 08″, k. h. 19° 48′ 07″48.118889°N 19.801944°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemerovó-lakótelep témájú médiaállományokat.

A Kemerovó-lakótelep Salgótarján egyik lakótelepe, a belvárostól északra, a 21-es főúttól nyugatra. Az 1960-as években építették a József-akna meddőhányójára a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) tervei alapján. Két részből áll: Az ún. "nagykörútból" és az ún. "kiskörútból". Utóbbi egy északi irányú kisebb méretű toldása a lakótelepnek.

A lakótelep az oroszországi Kemerovo városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovóban több salgótarjáni vonatkozású névadás is történt: egyik lakótelepét Salgótarjánról, egyik utcáját (Ноградская улица) és egy szupermarketet Nógrád megyéről nevezték el, a helyi óvoda a „Tavaszocska” nevet kapta (Детский сад № 215 "Тавосочка"); sőt, 1980. november 5-én a testvérvárosi kapcsolatra utaló emlékművet is avattak Kemerovóban.[1][2] A lakótelepen Kemerovóval kötött testvérvárosi kapcsolat jelképeként 1985-ben avatták fel a Kiss István által készített, szökőkútként üzemelő térplasztikát, amely egy pitypangot formáz. A pitypang végein ötágú csillagok jelennek meg, ezzel is jelképezve az akkori kor szellemét. A szökőkút állapota ma már eléggé megviselt, helyzetén a rongálók is tovább rontanak.[3]

A lakótelep egy körútból (névadója Fáy András) és egy kis összekötő útból áll. Az utóbbi úton át lehet megközelíteni a városrészt. Tömegközlekedés tekintetében a 7-es, a 7A, a 7B, a 7C és a 27A jelzésű buszjáratokkal. A lakótelepen működött a Lívia Csokoládégyár Kft. amely a korábbi "piros iskola" épületében működött. Az épület 2011. október 15-re virradóra leégett.[4]

További képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Шалготарьян: знайте о солнечном городе! – Газета Кемерова, 2009. december 25.
  2. Google Maps – az emlékmű képe
  3. Testvérvárosok szökőkút. [2016. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
  4. - Lángba borult a csokigyár Salgótarjánban, langlovagok.hu. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 22.)

Források

[szerkesztés]
  • Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440