Kunák

	Kunák
	Hagyományos népviseletét, a molát viselő kuna nő a panamai Kuna Yalában
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kunák témájú médiaállományokat.

A kunák egy dél-amerikai őslakos nép. Körülbelül 35 000 főt számlálnak, többségük Panama politikai autonómiát élvező rezervátumának, Kuna Yalának a szigetein él, a maradék két másik panamai autonóm rezervátumban (Kuna de Madugandí és Kuna de Wargandí), illetve néhány kolumbiai faluban.

Történelem

A kunák a csibcsanokkal együtt érkeztek a mai Kolumbia területére, ahonnan a 16. századi spanyol hódítások után húzódtak fel a jelenlegi területükre. A huszadik század elején a panamai kormány megkísérelte beolvasztani őket és felszámolni a hagyományaikat, ami 1925-ben egy rövid, de sikeres lázadáshoz vezetett; az ezt követő békekötés során bizonyos fokú kulturális autonómiát kaptak.

Gazdaság

Kuna Yala gazdasága a mezőgazdaságon és a halászaton alapul, legfontosabb exportcikkük a kókuszdió és a rák. Ezek, valamint a vendégmunka és a molák árusítása a fő jövedelemforrásaik.

Kultúra

A kuna nők híres népviselete a mola, egy kivágott minták egymásra varrásával kapott, élénk színű panel, amelyet a blúzukon viselnek. A mola szó ruhát jelent kuna nyelven.

A kuna nyelv a csibcsan nyelvcsaládhoz tartozik, amit körülbelül 50-70 000 ember beszél. A kuna gyerekek többsége beszéli a nyelvüket, emellett a spanyol nyelv is elterjedt.

A kunák matrilineáris társadalomban élnek, házasodáskor a férj költözik a feleség családjához. Kuna Yalában 49 közösségük van, amelyeket egy-egy Saila, politikai és szellemi vezető irányít, akinek a feladata a napi ügyek intézése mellett a kuna történelmet és legendákat tartalmazó énekek elmondása is. A regionális döntéseket a vezetők tanácsa hozza, három Saila Dummagan (Nagy Saila) irányításával.

A kunák között rendkívül gyakoriak az albínók (egyes kuna csoportokban minden kétszázadik ember albínó – Európában ez az arány egy a negyvenezerhez). Egyes antropológusok ezt annak tulajdonítják, hogy az albínó indiánok sokkal nagyobb eséllyel élték túl a 16. századi spanyol hódítók mészárlásait, amelyek során a kunák száma 750 000-ről 5000-re csökkent. A kuna mitológiában az albínóknak kitüntetett szerepük van, ők a Hold gyermekei, akik az ősidőkben tanították az ellenséget. Az ő feladatuk a Holdat megvédeni egy sárkány ellen, amely a holdfogyatkozások során megpróbálja felfalni. Ilyenkor csak ők hagyhatják el a hajlékukat, hogy egy különleges íjjal az égre nyilazva legyőzzék a sárkányt.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kuna (people) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

Gaby Herzogy: Das Labyrinth des Lebens. Das Volk der Kuna vor der Küste Panamas. In: Blickpunkt Lateinamerika. Essen. 2. kötet, 2018, 6–13. oldal
Maurizio Alí: En estado de sitio: los kuna en Urabá. Vida cotidiana de una comunidad indígena en una zona de conflicto. Universidad de Los Andes, Facultad de Ciencias Sociales, Departamento de Antropología. Bogotá: Uniandes 2010, ISBN 978-958-695-531-7
Maurizio Alí: Los indígenas acorralados: los kuna de Urabá entre conflicto, desplazamiento y desarrollo; Revista Javeriana, Pontificia Universidad Javeriana de Colombia, 145. sz. , (Juli) 2009, 32–39. oldal
Friedrich von Krosigk: Panama – Transit als Mission; Leben und Überleben im Schatten von Camino Real und transisthmischen Kanal (= Lateinamerikastudien. 40. kötet). Vervuert Verlag, Frankfurt am Main 1999.
Rüdiger Zoller (szerk.): Panama- 100 Jahre Unabhängigkeit; Handlungsspielräume und Transformationsprozesse einer Kanalrepublik. Institut für Spanien- und Lateinamerikastudien; ISLA, Erlangen 2004.
James Howe: Un pueblo que no se arrodillaba. Plumsock Mesoamerican Studies. South Woodstock 2004.
Holger M. Meding: Panama – Staat und Nation im Wandel (1903–1941) (= Lateinamerikanische Forschungen. 30. kötet). Böhlau Verlag, Köln 2002.
Karin E. Tice: Kuna, Crafts, Gender and the global economy. University of Texas Press, Austin 1995.
Gundula Zeitz: Geschenkt bekommen wir nichts. In: Inge Geismar, Gundula Zeitz (szerk.): Unsere Zukunft ist eure Zukunft – Indianer heute. Luchterhand Literaturverlag, Hamburg (u. a.) 1992.
Jesús Q. Alemancia: Die Autonomie der Kuna. In: Nidia A. Rodas, Elisabeth Steffens (szerk.): Abia Yala zwischen Befreiung und Fremdherrschaft – Der Kampf um Autonomie der indianischen Völker Lateinamerikas. Concordia, Aachen (u.a) 2000.
Comunidades Indígenas – Un paraíso llamado Kuna Yala. In: ECOS de Espana y Latinamérica. Spotlight Verlag, Ausgabe: November 2003, 24–26. oldal
Wolfgang Mayr: Begehrtes Kuna-Land – Das Reservat der 400 Inseln in Panama. In: POGROM 182. Ausgabe April/Mai 1995, 24. oldal
Verena Sandner Le Gall: Indigenes Management mariner Ressourcen in Zentralamerika: der Wandel von Nutzungsmustern und Institutionen in den autonomen Regionen der Kuna (Panama) und Miskito (Nicaragua). Selbstverlag des Geographischen Instituts der Universität Kiel, Kiel 2007, ISBN 978-3-923887-58-3
Gerhard Drekonja-Kornat: Wie die „weißen Indianer“ zum Hakenkreuz kamen. In: Américas (Wien). 31. kötet, 2004.
Kunsthalle Göppingen, Schloss Filseck: Molas, Textile Körperbilder der Kuna Indianer aus der Sammlung Volkens. Karlsruhe 2012.
Kit S. Kapp: Mola Art from the San Blas Islands. 1972.
Günther Hartman: molakana. Volkskunst der Cuna, Panama. 1980.
Rautenstrauch-Joest-Museum, Köln 1977: Die San Blas Cuna. Ein Indianerstamm in Panama
Ann Parker, Avon Neal: Molas. Folk Art of the Cuna Indians. 1977.
Michel Perrin: Magnificent Molas. The Art of the Kuna Indians. 1999.
Edith Crouch: The Mola. Traditional Kuna Textile Art. 2011.
Mari Lyn Salvador: The Art of Being Kuna. UCLA 1997.

További információk