Ugrás a tartalomhoz

Nyugati-Ghátok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyugati-Ghatok
A hegység Munnar közelében
A hegység Munnar közelében

Magasság2695 m
Hely India
Legmagasabb pontAnamudi (2695 m)
Terület60 000 km2
Hosszúság1600 km
Szélesség100 km
Világörökség-azonosító
Elhelyezkedése
Nyugati-Ghatok (India)
Nyugati-Ghatok
Nyugati-Ghatok
Pozíció India térképén
é. sz. 10° 10′ 11″, k. h. 77° 03′ 40″10.169722°N 77.061111°EKoordináták: é. sz. 10° 10′ 11″, k. h. 77° 03′ 40″10.169722°N 77.061111°E
Térkép
Térkép
A Nyugati-Ghátok (Western Ghats) és Keleti-Ghátok (Eastern Ghats) térképe
A Nyugati-Ghátok (Western Ghats) és Keleti-Ghátok (Eastern Ghats) térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati-Ghatok témájú médiaállományokat.

A Nyugati-Ghatok vagy Nyugati-Ghátok (kannada ಸಹ್ಯಾದ್ರಿ, marathi सह्यद्रि, tamil மேற்கு தொடர்ச்சி மலை), vagy másik ismert nevén Szahjadri-hegység hegyvonulat az indiai szubkontinens nyugati partvonala mentén. Mintegy 60 000 négyzetkilométernyi területet foglal el. A folyórendszer, amelynek vízgyűjtőjét képezi, India területe mintegy 40%-ának vizeit vezeti el.

A hegylánc a Dekkán-fennsík nyugati szegélyén fut végig, észak-déli irányban, elválasztva egymástól a fennsíkot és az Arab-tenger mentén futó keskeny parti síkságot. Északon Gudzsarát és Mahárástra határa közelében kezdődik, a Tapti folyótól délre, és innen mintegy 1600 kilométer hosszan halad dél felé Mahárástra, Goa, Karnataka, Tamil Nadu és Kerala államokon keresztül. Kanjakumarinál végződik, a szubkontinens déli csúcsánál. Hegyeinek mintegy 60%-a Karnatakában van.

A Nyugati-Ghátok átlagos kiemelkedése 1200 méter. Mintegy 30%-ban erdő borítja. Egyike a világ nyolc nagy biodiverzitás-gyűjtőjének: több mint 5000 virágos növény faj, 139 emlősfaj, 508 madár- és 179 kétéltűfaj otthona. Legalább 325 veszélyeztetett faj él a Nyugati-Ghatokban.[1]

A Dzsog-vízesés a Nyugati-Ghatokban, Karnatakában
A Nyugati-Ghatok Matherannál, Mumbai közelében

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. MYERS, N., R.A. MITTERMEIER, C.G. MITTERMEIER, G.A.B. DA FONSECA, and J. KENT. (2000) “Biodiversity Hotspots for Conservation Priorities.” Nature 403:853–858, Hozzáférés ideje: 6/1/2007MYERS, N.