Ugrás a tartalomhoz

Padé

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Padé (Падеј / Padej)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségCsóka
Rangfalu
Irányítószám23325
Körzethívószám+381 230
Népesség
Teljes népesség2882 fő (2002)
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület78,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 44″, k. h. 20° 09′ 58″45.828889°N 20.166111°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 44″, k. h. 20° 09′ 58″45.828889°N 20.166111°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Padé témájú médiaállományokat.

Padé (szerbül Падеј / Padej) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben. A falu magyar többségű, de szerbek és romák is élnek itt.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykikindától nyugatra, Csókától délre, a Tisza és az Aranka összefolyása közelében, Tiszaszentmiklós, Ada és Szaján közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Padé Árpád-kori település. Nevét már 1256-ban említette oklevél, mint a Csanád nemzetség ősi birtokát. Padé egykor nem a mai helyén, hanem a mai községtől keletre, a Szelistye nevű dűlőben feküdt.

1256-ban, a Csanád nemzetség tagjainak osztozkodásakor, Padé Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285. április 26-án megerősítette itteni birtokaiban. Az 1337. évi újabb birtokmegosztáskor az egész falut a Makófalvi család kapta, 1479-ben pedig Frank László és János voltak Padé birtokosai.

A török hódoltság kezdetekor szerbek telepedtek le itt. Az 1557-1558-as összeíráskor a temesvári defterdár 40 családfőt talált itt.

Padét I. Ferdinánd király előbb Cserepovics Gáspárnak, majd annak halála után Szentgotthárdi Mártonnak, Dóczy Gergelynek és Kelemennek adományozta a falut.

1582-ben Padét csak öt szerb juhász lakta. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent iktatta be az itteni birtokba Bélteki Pált és Olasz Pált.

A török hódoltság után, 1717-ben már 20 ház állt itt, de lakosai 1725-ben elhagyták és a csanádi tiszttartóság csak lassanként tudta őket ismét összeszedni.

1779-ben Padé Torontál vármegyéhez tartozott.

Utcarészlet a katolikus templommal

1781-ben Ormosdy István pozsonyi lakos vásárolta meg a kincstártól.

1814-ben Padéi Diván Konstantin, majd Diván György volt a falu földesura.

1784-ben, majd 1839-ben a kincstár magyar dohánytermelő családokat telepített ide.

1851-ben Fényes Elek írta Padéról:

"Pádé, szerb-német falu, Torontál vármegyében, utolsó postája Mokrin, 923 óhitű, 540 katholikus lakossal, óhitű és katholikus anyatemplommal. Határa igen termékeny, ámbár sok helyt mocsáros és szikes; van 42 7/8 úrbéri telke, s rétje a Tiszán. Földesura a Diván család."

1910-ben 1641 lakosából 593 magyar, 34 német, 1005 szerb volt. Ebből 588 római katolikus, 1012 görögkeleti ortodox, 30 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott.

Tisza-Szent-Péter

[szerkesztés]

Padétól délre, a Tisza partján feküdt a középkorban Tisza-Szent-Péter nevű falu is, mely az 1332 évi pápai tizedjegyzékben is fel volt tüntetve.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4494 4610 4545 3993 3465 3190 2882[1] 2376[2]

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Magyarok 1920 66,62
Szerbek 712 24,70
Cigányok 119 4,12
Jugoszlávok 48 1,66
Horvátok 4 0,13
Macedónok 4 0,13
Bosnyákok 3 0,10
Montenegróiak 2 0,06
Szlovének 1 0,03
Ruszinok 1 0,03
Muzulmánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma - 1842-ben épült Padéi Diván György költségén
  • Görögkeleti temploma - 1855-ben épült

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Pádé. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  • Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Torontál vármegye

Külső hivatkozások

[szerkesztés]