Ugrás a tartalomhoz

Szászcsanád

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szászcsanád (Cenade)
Az evangélikus erődtemplom
Az evangélikus erődtemplom
Szászcsanád címere
Szászcsanád címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségSzászcsanád
Rangközségközpont
Irányítószám517210
SIRUTA-kód3770
Népesség
Népesség1022 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság320 m
Terület44,31 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″46.057222°N 24.006111°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″46.057222°N 24.006111°E
Szászcsanád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsanád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szászcsanád (románul: Cenade, németül: Scholten, szászul Šoltn) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Balázsfalvától 22 kilométerre délkeletre, a Kis-Székás völgyében fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve végső soron személynévi eredetű, de valószínű, hogy a csanádi területen fekvő egresi apátság 13. századi birtoklásának emlékét őrzi. Először egy 1315-ból származó oklevél 1402-ből fennmaradt másolatában még Salencen vagy Salente, 1334-ben már Chanad, 1468-ban pedig Zazchanad alakban említették. Német nevét sósforrásairól vette.

Története

[szerkesztés]

Szász alapítású falu volt Szebenszékben, majd 1876-tól Alsó-Fehér vármegyében, jelentős bortermeléssel. Papja 1334-ben 44 dénár tizedet fizetett. A 16. században evangélikus káptalan székhelye is volt.[2] A kurucok 1705-ben, Bánffy György udvarházával együtt elpusztították. 1731-ben összeírták benne Bánffy Dénes udvarházát.[3] Később a Telekiek birtokolták. Görögkatolikus gyülekezete áttéréssel 1793-ban alakult.[4]

Az 1880-as években szász lakói szőlőt műveltek. Mindkét román felekezetnek fatemploma állt a falun kívül, a hegyoldalban. Cigány lakói közül az ortodoxok kovácsmesterséggel, a görögkatolikusok napszámosmunkával foglalkoztak. Hagyományos piacközpontjának Nagyszeben számított. Két legnagyobb birtoktestét a 20. század elején a balázsfalvi püspökség vásárolta meg. Az 1900-as években a balázsfalvi baziliták és az ún. Șuluțan-alap uradalmának központja volt.

1880-ban 1659 lakosából 975 volt román, 506 német, 137 cigány és 41 magyar anyanyelvű; 645 ortodox, 523 evangélikus, 445 görögkatolikus és 25 református vallású.

2002-ben 1005 lakosából 879 vallotta magát román, 59 német, 54 cigány és 8 magyar nemzetiségűnek; 629 ortodox, 290 görögkatolikus, 66 evangélikus és 12 baptista vallásúnak. A községhez tartozó Gorgan házcsoportban hét, Hegyitanyákon három román nemzetiségű lakos élt.

A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház idősotthont tart fönn a településen.[5]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Evangélikus templomának szentélye gótikus stílusú, 1407-ben fejezték be. A 16. század elején nyugati végéhez hajót építettek. Ekkor építették kerítőfalát is, amely már csak töredékeiben áll. Faragott templomajtaja az 1520-as években készült, és a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. Két harangját a 15. században öntötték.[6]
  • Három Teleki-udvarház.
  • Néprajzi múzeum (2006 óta).

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1882-ben Ion Agârbiceanu író.
  • Itt született 1870-ben Tuzson János botanikus.
  • Itt született Csanádi Balázs erdélyi püspök (1424–1427).[7]
  • Itt halt meg 1685-ben Bornemisza Kata, I. Apafi Mihály sógornője.
  • Itt született 1903-ban Dobolyi Tibor vízépítő mérnök.
  • Itt született 1933-ban M. M. Binder-Scholten németül, románul és szászul alkotó író, költő.
  • Itt született 1933-ban Viorel Mărginean festőművész, 1995–96-ban művelődésügyi miniszter.

Testvértelepülése

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  ]
  3. Szabó T. Attila: Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. 2. Kolozsvár, 1939
  4. 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  5. www.kirchengemeinde-krummesse.de. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
  6. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  7. Magyar katolikus lexikon

Források

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]